1945-től kezdődően 5000 szatmári svábot deportáltak szovjet munkatáborokba. A kemény munka és a betegségek közel 1000 szatmári sváb életét követelték, ők már soha nem tértek vissza családjukhoz.
„Kötelességünk emlékezni és életben tartani e mártírok szellemét, hogy soha többé ne történhessenek ilyen szörnyűségek” – hangzott el az emlékezés üzenete.
A megemlékezést követően a jelenlévők közül többen megkoszorúzták a templomkertben elhelyezett emléktáblát, tisztelgésképpen azok emléke előtt, akik már soha nem térhettek haza.